4. I'll Always Remember You/Én mindig emlékezni fogok rád!

Fogja a kezem, és sétál velem az utcán. Amit gyerek nevetések, ember hangok, és sok más zaj vesz kerül. Újdonság. Még a járás is alig megy nekem. Csak totyogok mellette, és arra figyelek, hogy melyik pillanatban fogok elesni. De mielőtt ez megtörténne, felvesz a karjaiba. Megyünk előre, egyenesen egy szép, citromságra házba. Azon belül egy színes szobába. A tükör elé ültet. Megfésüli a hajam, felöltöztet, majd egy puszit ad.

15 évvel később

-Anya! Ma Dorothyval elmegyünk valahova. Nem tudom hova, nem mondta. De a meglepetés bulikat sose tudja titkolni. Ja, szóval ne várj haza.
-Neked is jó reggelt. - fordul felém fejcsóválva - Boldog szülinapot Eleanor!
-Köszönöm.
-Csak, hogy tudd, elengedlek, de még 15 évesen nem vagy felnőtt!
-Persze tudom. - vágom rá, és már megyek is ki az ajtón

Emlékszem mindig ebben az utcában sétáltunk anyámmal. A szomszédnéni azóta, semmit nem változott. Velem ellentétben. Én régen úgy néztem ki, mintha rám öntöttek volna egy szivárványt. És most...
Anyám szerint gyűlöletet viszek, ebbe a szeretettel teli utcába.
Elhiszem, hogy már nem vagyok az a bájos kislány mint azelőtt, de szerintem én tökéletesen is önmagam vagyok! És ez így jó.

Dorothy már a suli előtt várt. Na, Ő volt az egyetlen akitől mindig jó kedvem lett.

-Helló szülinapos. Vettem két koncertjegyet. Neked, meg nekem.
-Had találjam ki.
-Egyet találhatsz.
-Miért csak egyet? Kettőt jó? Kettőt, na.
-Mondd már, b*zdmeg!
-Őőő Black... Veil...
-Na végreee.
-Köszönöm.
-Ja, van mit. Még VIP jegyet is vettem, de ha megkéred Andyt, hogy köszöntsön fel, ott hagylak a francba.
-Eszembe se jutott. Ne már, így ismersz engem?

2 évvel később.

"Dorothynak köszönhetően, újabb emlék képet ragaszthatok az albumomba. Őszintén sajnálom azokat, akik még nem voltak egy BVB koncerten sem. De egy biztos, amíg BVB lesz, addig én a rajongójuk leszek." - Eleanor, 15.

-Ez kész vicc. Milyen hülye voltam. - vágtam be az albumot a fiókba
-2 évvel ezelőtt még nem így gondoltad.
-2 évvel ezelőtt minden más volt még... Magamra hagynál Anya? Megköszönném.
-Nem lesz szép a 17. szülinapod, ha már így kezded a reggelt. - mondta és elment

Nem lesz szép a 17. szülinapom? Miért melyik volt szép, vagy lesz az?

Mielőtt elindultam volna Dorothyhoz, visszafordultam. Kivettem a fiókból az albumot. Megkerestem a képet. Dátum: 2011.10.11 .
Kivettem a helyéről. Úgy vigyáztam erre a képre, mintha valami hatos lottó főnyeremény volna.

Egy könnycsepp végig folyt az arcomon, egyenesen rá, a képre. Majd követte egy másik. De ez a másik, sose folyt végig.
Igazából még mindig itt van, s itt szárad az arcomon.
Ha most megtehetném a kurva életbe elmennék egy szar BVB koncertre. Ami nem is szar, mert a BVB az életem részévé vált. Akár szeretem őket, akár nem. Velük kezdtem, ők vezettek be ebbe a világba. És ha most meg is szólalt belőlem a hülye tinédzser, akkor se bánom. Még ha azt is mondtam, hogy kinőttem, és nem vagyok a BVB Armyba való. Ha tudtam volna, hogy meghalok, sőt ha azt tudtam volna, hogy ők fognak megölni. Akkor nem b*sztam volna el, ezt a 17 évem. De amíg Dorothyt nem bántja senki. Én nyugodt maradok ide fennt.

Andy szemszöge.

Hajnali két óra van, és még mindig nem alszok. Hallom, Ashleynél odaát megint van egy lány. Ó ami Ashleyt illeti, igen, haza jött. Hogy hol volt, mit csinált, azt nem mondta meg.
Viszont a lány hangja, az a keserves sírása, egyre erősebb lesz. Fáj a fejem. A fiókba nyúlok, keresem a gyógyszerem, de nem találom. Fogom a fejem, és a lány sikít. De szerencsére CC, átérezte a hangulatomat.

-B*zdmeg Purdy! Engedd el, és hagyd  már abba! Mi itt aludni akarunk! - kiabál a másik szobából

Köszönöm, öreg haver.
Hallom Jinxx jön föl a lépcsőn. Ő volt az egyetlen aki még oda lennt TV-zett.
-Ashley, csináljatok 69et ennél még az is halkabb. - nevet Jinxx, és a szobájába megy

Az ablak felé fordulok. A hold fénylik. Eszembe jut a lány. Dorothy. Sikerült megjegyeznem a nevét. Ilyen rossz időben csak nincs kinnt, azon az elhagyatott vasúton. Én befostam volna ott ilyenkor, de most komolyan.

Végre csönd van. De nem tudok aludni. Ashley elengedte a lányt, vagy tényleg ... Nem akarom tudni, hagyjuk.

Dorothy szemszöge.

Bámulok ki az ablakomon, és sírok. Szorongatom közös képemet Eleanorral, és arra gondolok, hogy ő most oda fennt van. Itt van. Velem van.
Beszél hozzám, hallom nevetését. Hív, hív, hogy menjek. Összeszedem magam, és kimegyek. A szél erősen küzd ellenem, az eső pedig kíméletlenül támad, de Eleanor vár. Hallom messziről nevet. Ahogy egyre közelebb érek, mást is hallok. Eleanor, és az én hangomat. Éneklünk. Futok, futok a sötétben, a sírjához. Az éneklésünk egyre hangosabb. Tisztán hallom. Végre odaérek. Eleanor nincs itt. Lerogyok a sírjához, és félelmemet félre rakva sírok. Ott fekszek a sáros földön és sírok. A szél fújja a hajamat, a dal pedig...Hallom.

Mi énekeljük, mi ketten...
"Mi vagyunk a bukott angyalok!"